Füredi emlékeim
Írta: geisz laszlo Dátum: április 15 2010 16:32:07
Cs
A sétányon, ahol sétálgattunk,
a nejem egyszerre észre vette,
egy nyolcvan éves fára leltünk,
a fát Tagore ültette.
Teljes hír
Padon ülünk a Tagore sétányon,
az ég alja vörösre van festve,
aranyhíd vezet át Tihany felé,
halk léptekkel közeleg az este.
Szemben a Tihanyi Apátság,
ködbe vész az alkony közepette,
egy hajókürt töri meg a csendet,
sirályok rezzennek felette.
A kikötőben Jókai és Kelén,
méltósággal ringatódzó teste,
a közelben vitorlások hada,
hattyúk halásznak mellette.
A sétányon, ahol sétálgattunk,
a nejem egyszerre észre vette,
egy nyolcvan éves fára leltünk,
a fát Tagore ültette.
Az emberek jönnek-mennek,
gondjaikat elfeledve.
a borhetek most kezdődnek,
mindenkinek jó a kedve.
Elsétáltunk a sétányról,
Baricska csárdát keresve,
ősrégi szőlő lugas árnyában,
elballagott a nyári este.
Balatonfüred, 2006. 08. 05.