Egyedül fekszem,s ugyanúgy ébredek
már rég egybefolynak a napok,s az éjjelek.
A barátaim elhagytak,gyűrűm feltörte az ujjamat,
már csak Te maradtál nekem. De nagyon,nagyon messze vagy.
Hittem egy álomban, mindenem feladtam,
már nem tudom,hogy magamat meg mikor tagadtam.
Már csak a kisfiam,s a szerelmed,mi megmaradt,
de nem lehetsz enyém. Nagyon,nagyon messze vagy..
Én úgy akartam hinni,hogy lehet szebb az élet,
s jobb lesz majd... hogy Isten sosem téved...
Minden szál,mi idekötött,már nagyon régen elszakadt,
már Veled kéne lennem.. De túlságosan messze vagy.
Már túl sokat csalódtam. Másnak a fele is sok lenne,
már túl sokszor kaptam pofont,s feszítettek keresztre...
Az a néhány szép pillanat túl gyorsan elszaladt,
de Veled boldog lehetnék. Csak most nagyon messze vagy...