Kukacként túlélte a telet,
kikeletkor új életre kelt.
Hernyóként mászott fel a fára,
Jót gömbölyödött ott pocakja
Alig vézett, jöttek új vendégek.
beköltöztek éhes leveli tetvek.
Jobb ha most tovább állok
De lemászni már nem tudok
Ezért egy levelen begubózok
és selyemhernyóvá változok.
A pók ébresztette álmából.
Hálóját szövögette hajnalkor.
Gyere ezen most lemászhatsz
És egy szitakötön elszállhatsz.
Igy aztán a három artista
A pók kötelén himbálózva.
A szitakötövel messze szállt,
és ezt a verset hagyák rám