Koldusboton
Írta: ekome Dátum: április 17 2010 17:17:31
Gy
„Fázok éjjel, nappal
Aszok a vadakkal
Éhes a gyomrom ég
Meddig tarthat ez még?”
Teljes hír
Ezen a reggelen is öreg bácsi kéreget
Hátha megszánná valaki és adna kenyeret
Éhes és fázik, ruhája elszakadt
De a jószívűség ismét elmaradt
Búsan hajtja le fejét s rákezdi énekét:
„Fiam megtagadott nincstelen lettem
Két unokám miért nem szerethettem?
Útban voltam én most szívem oly nehéz
Mert utcára tett a hűn szeretett kéz”
Hallja ezt egy férfi, kinek családja s pénze van
Elhaladva mellette még felkacag hangosan:
„Dolgozzon hát valahol öreg naplopó
Ingyen kenyér a legkönnyebben kapható!”
Gúnyosan belerúg az öreg fájós lábába
S nevetve ül be a luxus limuzinjába
Feljajdul az öreg - Teremtő Istenem!
Nem tettem én rosszat, hogy így kelljen élnem
„Fázok éjjel, nappal
Aszok a vadakkal
Éhes a gyomrom ég
Meddig tarthat ez még?”
Hetek teltek el már
Fehér lett a határ
A bácsi most is vár
Hogy egy jó lélek majd csak erre jár…
Rossz lábával rója az ingyen konyhákat
Reménnyel koldulja a melegebb ruhákat
Nap, mint nap szeme könnyel megtelik
Az emberek csak nevetve figyelik
És a sors elfintorodott…
Útjába az őt gúnyoló férfi sodródott
Ki hetekkel ezelőtt rútul bánt vele
Szembe ült most szakadtan s hullott a könnye…
Amije volt az már mind a múlté
Feleség, gyerek, pénz mind a másé
Földönfutó lett belőle
Röstelkedve tekint az öregre
Aki új apja lett gyerekeinek
Vetett véget idilli életének
S az ingyen konyhán, egy napon
Egymás mellett ültek egy padon
Az utolsó zsemle a bácsinak jutott
Aminek felét a férfinak átnyújtott
Könnyek közt vette el a bácsitól
Néma maradt a meghatottságtól…
Akit gúnyolt és kinevetett
Épp az, az ember, aki segített
Dobogó keblen pihenve a féri sírt
S hogy eredendő jóság is van, abban csak most hitt…
Az öreg tekintet csillogóan fénylett
Édesfiát elvesztette, de helyette új lett
Két ember kik a családjukból lettek kitaszítva
Koldusboton járnak, de egymásba kapaszkodva…