A Sátán kutyája
Írta: Hullocsillag Dátum: április 17 2010 17:50:16
Gy
A furcsa rengeteg körülölel, mint lidérckéz,
És higgy nekem, többé el nem enged!
Teljes hír
Jer, kis Piroskám, hívogat a tavaszi erdő,
Csiripelő, lágy madárdalával,
Jer, és ugyan, ne is törődj azzal a kopottas,
Kidőlt BELÉPNI TILOS- táblával!
A furcsa rengeteg körülölel, mint lidérckéz,
És higgy nekem, többé el nem enged!
Nos hát, ha már itt vagy, járatlanért hagyd el bátran
Az ismert, kitaposott ösvényed!
Morgást hallasz. Félsz. Ez jó! Víg mosolyra húzódik
Fogakkal vigyorgó dühödt pofám,
És jól tennéd, ha imádkoznál némi csodáért:
Hogy még véletlenül se találj rám!
Késő, én rád találtam, rettegőn riadt szagod
Túl könnyű csapást biztosít nekem,
Már közel vagyok, csak néhány perc, és eljárhatod
A Pokol táncát, kedves: énvelem!
Nagymama házát ne keresd: üres, véres ágyat
Találnál csupán falai alatt,
Vadász sincs már, hogy megvédjen: széttépett tetemét
Elástam egy szomorúfűz alatt.
Megvagy végre, szívem boldog, feltámad bensőmben
A Lángoló Pokol katlantüze,
S megindulok. Az erdő elnémul, sírva fakad
Az elhunyt vadász szomorúfüze.
Látod hát feléd csörtetni azt a habzó szájú,
Fekete sörényű pokolkutyát?
Az én vagyok. És összeszoruló légcsövedet
Nevetve-hörögve harapom át.