Boldogság udvarán
Írta: Sallowswan Dátum: April 20 2010 18:45:56
H
Kínzó fájdalmam sikítani vágyna, de hangja megcsuklik minden pillanatban,
szívem zakatolva nyög, elmém már szürke köd fedi, s holnap hajnalban,
beteljesül ígéretem a világnak, kiöntöm lelkem s tán ettől jobb leszek,
biztos jobb lesz majd, nem baj, ha most még reszketek, s szenvedek.
Teljes hír
Kínzó fájdalmam sikítani vágyna, de hangja megcsuklik minden pillanatban,
szívem zakatolva nyög, elmém már szürke köd fedi, s holnap hajnalban,
beteljesül ígéretem a világnak, kiöntöm lelkem s tán ettől jobb leszek,
biztos jobb lesz majd, nem baj, ha most még reszketek, s szenvedek.
Miért szenvedem, mikor végre megérteni látszik lelkem világa?
Félek, de beszélnem kell veled, szaladok utánad zihálva,
hogy jobb legyen a holnap délután,
s hogy ne bukjak el, a boldogság udvarán.
Kitől várhatnék megértést, ha nem tőled? Néha könnycseppekben úszom,
máskor százszor mondom el, hogy boldog vagyok, s már nem fuldoklom.
Oh, boldogság udvara, ha ez a belépő, hát fuldoklom előtted a könnyben,
Hogy jobb legyen, s az utána lévő boldogságot százszor írjam le egy könyvben.