Hol volt és hol nem, a Dunán innen,
Az idő széttép, történhet minden.
Volt egy barátság, vagy talán nem is volt,
Volt-e olyan barát, aki szívében hord?
Mit meg tudsz szerezni, tiéd lehet minden,
De bárhogyan számolom, semmi sincs ingyen.
Akárhogy nézem, az élet drága,
Jónak és rossznak megvan az ára.
Mit ér egy barátság,ha egyszer vége?
Elvész, vagy elveszik, és mit kapsz érte?
Elveszi a sors, jutalmam fájdalom,
Visszafordítanám, de most már bánhatom!
Eltelt pár hosszú év, nem tudom megérte?
Mérlegen a kérdés, de nincs aki lemérje.
Hosszú évnyi barátság, amely talonban volt,
Fellángol és elvész, már csak egy sötét folt.
Egy igaz barátság távozik hidegen,
Aki barátom volt, már csak egy idegen.
Egy örök ölelés, mely bennem maradt,
Sok kínzó álom az agyamban ragadt.
Rám süt a nap, és átölel barátom,
Rám vihog a hold: Hisz ez csak egy álom!
Kinyújtom a karom, de nincs itt senki,
Maradok,pedig jobb lenne elmenni!
Fáradt vagyok, de aludni nem vágyok,
Ha alszom mégis, hazudnak az álmok.
Gondolkodom mi történt, de akkor sem értem,
Most nem találom azt, kit a múltban elértem.
Minden álmom elpattan,mint a buborék, Ezért vagyok most már lelki nyomorék.
Akit szeretek, miért kell bántanom?
Talán, mert ő is bánt! Ez az én bánatom.
A barát bennem harcost lát,
Harcra hív, hát harcra hát!
A harc után a fejem a porban,
Pedig ő volt az, ki felemelt onnan!
A porból emelt föl, talán egy éve, Most vissza tapos oda, csak kicsit mélyre.
Könnyű azt látni,hogy a másik a hibás,
Ha nem ő a vétkes, hát akkor ki más?
Keresem a bűnöst, a tükörbe nézek,
Valaki visszanéz, haragot érzek.
Te voltál ki elvetted a barátom?
Már nincs visszaút! Ezt már mindig bánom.
Kinyújtom a kezem, és felém nyúl egy kéz.
A szemébe nézek, és ő is engem néz.
Ordít a világ, és segítséget hív:
Egy összetört tükör, s egy összetört szív.