Virág-lelkű tavaszban
csokorba szedett gondolataim
eléd terítem anyám!
Életem tarka szivárványait
rajzoltad lelkembe,
mikor feketébe borított a világ.
Utam velem jártad.
Elbukottként, porba tiportan
hánykolódtam.
Felemelt óvó karod.
Oszlopom TE voltál,
hiába döngöltek földbe
a keresztemre szögező gondolatok.
Életem kihunyó fényét
megláttad szememben Anyám!
Tiszta szavú fohászod
életre kelt a Jézusi keresztfán.
Másodszor adtál életet anyám!
Angyal –szárnyú áldás hulljon rád!
Elhalkul minden….
Tükörkép fények tekintetünkben.
Szavak nélkül is tudod:
-a legszebb kincs bennünk ragyog-
Örökre Velünk az Isten, Anyám!