Sír a vihar
Írta: Ekka Dátum: May 07 2010 16:42:41
Gy
Szomorú gyász telepedett az égre most:
Sötét felhők gyűltek hamar az égbolton.
A nap nem sütött többé, csak a szél tombolt;
Erejét fitogtatva, őrült módon tépett, rombolt.
Teljes hír
Sír a vihar
Szomorú gyász telepedett az égre most:
Sötét felhők gyűltek hamar az égbolton.
A nap nem sütött többé, csak a szél tombolt;
Erejét fitogtatva, őrült módon tépett, rombolt.
S látván tettét, hogy a Földre pusztulást tett;
A romokat eltakarítván könnyeit elengedte...
S míg az utcákon özönvíz hömpölygött vala,
A szél elcsendesült, a környék elhallgatott ma...
S bár a könnyeket is csendesedni véltem,
A zuhogást, zokogást újból rákezdte.
A vízfüggönyön átlátni már nemigen lehet,
S az ég haragjában villámokat szór, s dörög a menny.
Zúg a harang, félreverik azt is;
„Mentse éltét, ki-ki teheti!”
S csak tombol, s csak még jobban haragszik
A vihar, a drága szép vihar odakint...
Heves villámai felhők közül meg-megvillannak,
S patakzó könnyei lassan elapadtanak.
S nem zúg már a harang, nem üvölt a szél:
Nincs mitől félni, elmúlt a veszély...
Most már halk szellő fújdogál be az ablakon;
Arcom simogatja, s lelkemnek dalol...
S a könnyek, a drága könnyek áztatták padlatom;
Ne sírj, ha senki sem szeret: Lelkem a tiéd, én odaadom.
Szabó Erika 2010. május 6.