Menedékház
Írta: tenger Dátum: Május 17 2010 13:51:24
Z
Lassan, lehunyom szemem,
S körbefon egy csodálatos álom,
Én újra gyermek vagyok- s jóanyám,
Mint csendes tanítót magam előtt látom.
Teljes hír
Mint ifjú, szívének kedvesét
Mosolyod úgy ölel ma is engem,
Ó jó anyám, mit is mondhatnék,
Menedéket, csak szíveden leltem!
Nézem csodaszép szemeid,
Nézem az engem áldó karod,
Mellyel a szívben élő jóságod,
Örökségként, újra nekem adod.
Lassan, lehunyom szemem,
S körbefon egy csodálatos álom,
Én újra gyermek vagyok- s jóanyám,
Mint csendes tanítót magam előtt látom.
Csendesen rám néz, mosolyog,
Ajkán, bölcsesség virága fakad,
Ki szívében megőrzi MAGYARSÁGÁT,
Fiam jegyezd meg, csak az lehet SZABAD!
Ha boldog akarsz lenni fiam,
Légy másoknak örök mosolya,
S a megtört szívű embereknek,
Mindig tiszta lelkű, igaz rokona!
Ne hidd, hogy minden a pénz!
Ne hidd, hogy minden a pompa,
Az soha senkit nem boldogított még,
Csak azt, ki az emberiséget rontja.
Te könnyezz, mikor más nevet,
Te légy, mindig az élő kenyér,
Mely az éhező testvéreknek,
Egy mennyei lakomával felér!
Legyen mindig jó szavad,
Áldásod ott, ahol küzdenek,
S maradj ott is jó MAGYAR,
Ahova az Égiek küldenek!
Én büszke leszek rád,
S imádkozom is érted,
Hogy szavaim, ne csak értsd,
De mindig, meg is éljed!
Magányomnak csendje törik,
Ajkamon pedig ott a fohász,
Köszönöm néked Istenem,
Az én drága JÓ ANYÁM!
Gyermeki szívvel mit is kérjek?
Tudom, mondat kell ide hamar,
De csak egy valaki jut eszembe,
ÉDESANYÁM, KI A NAGYBETŰS MAGYAR!