ÖTÖDIK NAPKORONG TALÁLKOZÓ
Felhők tornyosulnak Veresegyház felett,
Lassú eső áztatja Goék-nál a kertet,
Senkit nem érdekel, szárnyra kél az elme,
Napszilánkok szállnak fel a fellegekbe,
Fel a fellegekbe és azon is túl még,
Oda, hol állandóan ragyog a kék ég.
Konyha és étkező zsúfolásig telve,
Étkek sokasága, gazdagon terítve,
Marica mamának káposztája töltött,
Házigazda által krumpli, tészta, pörkölt.
Paprika, uborka, káposztasaláta,
Kitett ma magáért a háznak asszonya.
Testnek táplálása szinte folyamatos,
Édes sütemények, sajtos, na meg a sós.
Végül jön a torta nem nagy, de ünnepi,
Égő gyertya lángja magasztossá teszi.
Fotózáshoz gyűlik össze a kis csapat,
Mosoly az arcokon, ünnepi pillanat.
Jő ezek után a szellemi táplálék,
Szavalás és próza tölti be az estét,
Magasba a limit, zenésített versek,
Olykor olykor még a könnyek is peregnek.
Lazítás képpen most csacska terefere,
Egy könnyű kis csárdáshoz mulatós zene.
Gyorsan száll az idő, mint odakünn a szél,
Nappalin már csend ül, lobog a mécses fény,
Füstölő illata tölti be a teret,
Most táltos dob hangja töri meg a csendet.
Énekszó kísér egy érzelmi világba,
Megtisztul a lélek ennek hatására.
Bár mily sajnálatos, jön a sátorbontás,
Mint megriasztott méhkas felbolydul a ház,
Elérkezett ismét a búcsú ideje,
Teret nyerhet a háziak dicsérete,
Drága kis Györgyike és kedves Zalán György,
Köszönjük néktek e családias légkört.
Albert Ferenc 2010. május 17.