Már arra sem volt jó
Mire ősz bajusz alatt
Átkozva teremtették.
Lépni lenne méltó,
De az öreg csontok
Azt is helyette tették.
Most sarokban,
Kandalló hőjében
Jeges tűzben égni vágy.
Boldogan lépcsőkön
Egykor bárkit
Táncra perdített.
Teremtője székükön
Mosolyban látta
Művét, ki pendített
Dallamos húrokat
Fájó ízületeken.
De most csak jeges tűzben égni vágy.
Már elfáradt,
Elhasadt évgyűrűjét
A lakkréteg sem fonja
Ujja köré bágyadt
Hajnalon s újra csak
A lángokkal, frigyét fontolja.
Egy lépés lenne az ágy,
De nehézkes - tudja,
S minduntalan, újra csak újra
A jeges tűzben égni vágy.
Inis Corphlo (2010. Május 20.)