SZ
Szabad szonettszerű elmebaj
Nehéz kalapács
csapkod izzó szögeket.
Önvád az ács, - kéri a bitót.
Jó vastag a rács
mely kínzó múlt kohóiból ered
és őrzi a megtévedt csíkos kiscsikót.
Idegsodronyok
acélkék fájdalmait
sikítja világgá nyerítve...
Hideg tél zokog,
olvadva-fagyva ás gödröt ma itt.
- és az elme mint vadállat kiterítve.
Adtok-e csókot
a döglődő nyakára?
- vagy haláltusája megmarad?
Régen íródott
szörnyű történet iszonyú ára
e pusztába kiáltó sötét színdarab.