Lelkemből
Látok és nem csak nézek,
Az utolsót is felidézem,
Hogy tudjam és szenvedjek,
Mert az értékek elvesztek,
Vagy csak más a rend,
Biztos jobb fent, mint lent?
A magas a mélybe taszít,
Embertelen gondolatokat szít,
Míg a mélység sötétsége nyomorúságos,
Mindenki éber, csak én vagyok álmos,
De tol felfelé és küzdök,
Hogy még mindig üldöz,
Egyik sem jó, Megszűnt a fehér és a fekete,
Egy biztos a család és a múzsa szeretete.