Ne zavarjatok most csendes elmélkedésemben,
Amíg önmagamba zártan ülök, néma csendben.
Nyugalom van bennem, most nem gondolkodok.
S biztosan tudom, hogy még bolond sem vagyok.
Abszurd, de élő fényekkel, hangokkal álmodok.
Érzem azt, amint lágyan megérintenek a hangok.
Karjukba zárnak, meleg barnán konduló harangok.
S halványlilán ébrednek, a születő kis dallamok.
Ha látnád, milyen szépek, a cikázó tarka fények!
Kedvenceim a tűzben égő sejtelmes türkizkékek.
Idejönnek hozzám, és mind a szemembe néznek.
Álmok- hangok, hangok-fények, fények-színek.
Kalandos álomútról, egyszer talán, visszatérek.