KIÖNTÖTT VÖDÖR
Kiöntött vödör, taralma csupa sömör,
mi éjjel élvezettel töltött el, ma reggel
fertelmes fekély-bűz, undor-áradás, -
fagyott-arcú értelemmel meredsz rá…
Az este édes forró lázként járta át
tested, kéjes öröme megperzselt, s ma
szajha-szagú e szerelemnek hitt perc -
csömörös erjedés -, pestis-terjengés…
Noha tegnap még a mennyig hevített
királlyá koronázva fejed, most házad
elé tett lábtörlőn nyúló eb-okádék, -
szutyka lelkedbe rág, s odabenn csak
mocskos vád él, - s mindened odalett.
Varázsból kifosztva megbomlott arca
tükrödben fintorgó grimasz-pofa – ,
les rád, s zokogod vesztét a hazugnak,
okát kutatod szétkoszlott álmaidnak,
siratod a csodát – elhűlt a vágy lobja,
köpnél egyet, jót (nagyot) az arcodba.
Torkodban vér-könnyes lavina-sodrás
s te görcsösen markolászod a semmit,
veszve minden, mit birtokoltál eddig, -
nem vagy király, lealázott bolond csak,
s most kiszámol a szerelem lotyója.
bZs