Isten, télen
Írta: Hullocsillag Dátum: June 05 2010 00:34:27
Cs
Bár most tél fúj a templom-dombon, hideg tél,
Vén December Apó a trónra ült,
S míg büszkén uralkodik, arat, él a tél,
Tőlem a hit túl messze menekült.
Teljes hír
Templomom tág tere rég üres kripta lett,
S üresség szele sír már csak benne,
Ha leejtenék benn egyetlen fémszöget,
Súlyos és tompa visszhangja lenne.
Hitem új formát kovácsolt magára fel,
Új vértet szegecselt új egésszé,
Élet-hit a neve: s valóság fedi el,
Bűvölvén őt természetes résszé.
Bibliám az élő ember, s élő eszme,
Vallásom a színtiszta ráció,
Templomomból kiürült minden téveszme,
S távozott minden kitaláció.
Bár most tél fúj a templom-dombon, hideg tél,
Vén December Apó a trónra ült,
S míg büszkén uralkodik, arat, él a tél,
Tőlem a hit túl messze menekült.
De lesz még, tavasz, és lesz még hit a szépért,
Ébred még jelképes Isten, télen,
Ám vagyok – s bocsánat a rút szójátékért -,
Bevallom őszintén: istentelen.