És Újra Te
Írta: goethe Dátum: June 06 2010 22:09:27
G
Bronz testeden át,
Enyém lett a világ,
Melyet bőröm, s idegem,
Szíved kilincsén belépett.
Teljes hír
Megadatott Nekem!
Ajkam, ajkadhoz érhetett,
Bronz testeden át,
Enyém lett a világ,
Melyet bőröm, s idegem,
Szíved kilincsén belépett.
Megnyitottam szerelmed,
minden parázna ajtaját!
A kínok között is legféltőbb,
Titkos őszi félhomályt.
Nyelvemmel végigsimogattam
Derűsen mozgó köldököd, s nyakad,
Kezemben éreztem a világot jelentő,
És hasadó jogart!
Koronám az ész, mely titok - halál,
Így lettem feletted, hatalmas király!
Hanyatt fektetett Téged az érzelem,
Majd lábaid között,
Cikázni kezdett minden szerelem,
A nyelvem, a kezem,
Mind érettem játszott!
Akartam Tőled még,
Egy utolsó álmot.
És hosszú kéj után,
Beléptem ajtódon,
Vendéged voltam,
Akkor éppen jó, tudom!
Hangod a lágy,
Elhullott elöttem,
Hátra feszült fejed, nyakad
Mindent jelentett Nekem!
Tested tánca, akár az ár,
Úgy feszült, úgy ernyedett,
Akár a hullám,
Mikor gátat tör,
S életet vesz el.
Szeretek szemedbe nézni,
S akkor is ezt tettem!
Mindent láttam belőled,
Ott volt a múlt, s jelen,
Ott voltam, tudom,
Emlékedbe véstél,
Mert olyat adtam Neked,
Miről csak álmodni merészeltél,
Zaklatott lelked titkát,
Most megőrzöm itt alant,
Megőrzöm a vágyat,
Megadtam magam!
S miután megadtam a csodát,
Megnyugodott tested,
Görcsök között megmerevedve,
Mozdulatlanul hevert,
Se szó, se hang,
Nemtört elő torkodból,
Szemed vakító fénye,
Önkívületbe lovagolt.
Eszméleted közben,
Megfogtad kezemet,
S átölelted izzó szívemet,
Én tudtam akkor,
Enyém a világ,
S elrejtettem magamban, hogy Nekem,
Nekem ez járt!