Horgászni indultunk
halra éhesen,
szürke ég alatt
felhős hűvösben.
Esőcseppek pettyezték
a Sóstó sötét vizét,
széttörve a ráhajló nád
zöldes tükörképét.
A szelíden ringó csöndben
fölzengett a békák kórusa,
felelt rá a lombok közül
madarak dala.
Hullámgyűrűket kelt a felszinen
apró halak ezüst raja,
itt-ott felcsap egy vadászó csuka.
Damilon rezeg sárga csipesz
kapást jelezni egy se siet.
Lusta a hal,ma nem harap,
potyka-ebédet így senki se kap.
Motorzajt sodor a kósza szél
a csend varázslatát tépve szét,
vadkacsa húz át a tó felett
sirály lebben a szürke égen,
hullámok sodrása kápráztatja szemem
s én egy másik tóra emlékezem.