Mint démoni érből csöpögő átkos vér
Kénkövezett kéjnótát szít a tengeren,
Tudván, hogy dokkot, mint ölelő kéz, nem ér,
S vízháton vert tajtékán remény nem terem,
Kárhozat szelét korbácsolja felszínre,
Vigyorgó koponyák verődnek halomba,
Fekete árnyat öltve fekete színre
Vág, mint késpenge az élet-szült alomba;
Dőreség keresztezni útja vonalát,
Halál jár nyomában, pestis, dögvész, s romlás,
Elvágja hirtelen életed fonalát,
S nincsen megváltás, csak sírgödörben bomlás.