Mikor születtél izzott a levegő,
szikrázott a nap, nem takarta felhő,
fény helyett ránk borult egy sötét árnyék,
picinyke tested pihenni vágyott még.
Gyereknyi testemből valódi csoda:
arcodon gödröcske, hosszú szempilla,
szomorú, sötétkék, ragyogó szempár,
apró kezecske, mely a kezemre vár.
Megkaptad Fiacskám, el sem engedted,
az első lépésnél sírva követelted.
Azóta eltelt már néhány évtized,
s a simogató kéz még itt van neked.
Mit a sors juttatott, idézzük együtt:
a biztonságba kétkedés is vegyült,
voltak nehézségek, eltűnt remények,
álmok, kudarcok, mit veled éltem meg.
Ember lettél Fiam, Istennek hála,
az időbe vésődött lelkem vágya,
általad érzem mit jelent az: Anya,
nem csak fogalom hanem a vér szava.
2010. június 11.
születésnapodra