Egyedül
Írta: bZsanna Dátum: June 16 2010 04:49:24
H
Megriad magányom -
a szavak vigyázzba vágják magukat,
ha hívom – mind szalad
a boldogtalanság-szülő álomvilágból…
Teljes hír
Egyedül
Megriad magányom -
a szavak vigyázzba vágják magukat,
ha hívom – mind szalad
a boldogtalanság-szülő álomvilágból…
Kegyetlen illúzióvesztés –
félholt érzés, megcsonkolt lélek, -
sajog. Elvesztett realitás –
rést szül a kacér álmok játékán…
Ingoványon az élet. –
Ő figyelmeztetett, hogy a valóság
új felismerést szül,
és az elme-emlék meghasad.
E vers is - mint a mai nap, -
csontnélküli.
Van ki szexbe menekül,
ki piába, én az Úrhoz kiáltok.
Az én keresztem: a boldogság eszménye.
(Meghasonlott egy délután!)
Boldogtalanság gyötör;
az ember már kilépett, az
Úr még küszöbön áll,
s én a kettő közti résbe szorulva
tyúkként kárálok;
fura visszhangok bugyborékolnak
elő lélek-bugyromból…-
Se Isten, se ember nem gyönyörködtet,
torz tükröt mutat arcom,
utálat támolyog a falakon.
Irritál a képmutató világ,
a szeretet-halandzsák meg a
kotkodácsolás, – csupa hiábavalóság,-
űr jön le a szavakból. –
Már az sem igaz, amit látok;
keserű köpések a szájból. Unt
s unott szent tehenek kérődznek
fájdalmas velőmben, engem csócsálnak;
nincs egy ép gondolat, nem születik,
mi megérdemelné a papirost.
Keserít, hogy írnom kell így is;
mennyi trágya-halom!
Kit érdekel a nyavalyám,
ha versem oly silány, - senki sem élvezi,
senkit nem tanít, nem int, sem vígasztal? -
Csak hull, mint tehénlepény
plecsnikben az alomra. Eh, miért, miért?
Ti nem segíthettek rajtam! -
Saramat nekem kell eltisztítanom.
bZs