Szeretnék mégegyszer igazán boldog lenni!
Reszkető lábakkal randevúra menni.
Kiülni a Kávéház teraszára és dobogó szívvel
Reád várva, nézni, ahogy hull le rám a fény.
Egyszercsak egy nagy sötét árnyék áll elém,
szinte megriadtam, mintha nem Rád várnék.
Leültél hozzám, megcsókoltál, megfogtad a kezem
lágyan, megcsókoltad, aztán az arcom következett.
Nem is láttuk a kíváncsi arcokat, akik mosolyogva
néztek ránk, így szól egy idős pár a közeli asztalnál:
"De szép az ifjúság és a boldogság!"