Eső áztat és zihálva
felmásztam egy zöld fűszálra,
olyan piciny volt, hogy az ég
mélynek tűnt, mint szakadék.
Kapaszkodtam ám merészen,
rá is ment éppen száz évem,
törékeny kicsi füvecske,
baj ki onnan, hopp leesne!
Mert, ha hiszitek, ha nem, én
ott himbálózok a hegyén,
innen nézem, hogy a népem,
mint tolakszik gyarló képpen.
S most, hogy végre megérkeztem,
nagy utamon megmérettem,
elandalít egy látomás,
bolondozva olyan csodás.
...............
Hol volt, hol nem egy hangyalány,
fűszál hegyén ott álldogál,
jaj, azt hiszi szegény pára,
elért a világ csúcsára.