Szűrt fényt terít rám a hajnal álom ujja
Ablakon átringva fátylát rám borítja
Szuszogó perceken pilla-rácsok mögött
Megálmodott világ varázsa hömpölyög.
Meztelen csendeden karjaidba hullok
Tekergő indaként a testedre kúszok
Szoros ölelésben puha paplan mélyén
Feszes tested ívén vetül a sötétség.
Csókjaimba izzad buja érverésed
Magamba temetem vágyón lüktetésed
Ezer vulkán tombol lassú mozdulatban
Feszítő börtönöm ring a ritmusodban.
Egyre beljebb robbansz, elsodorsz a kéjjel
Darabokra tépve a végtelenbe érve
Gyönyört sír az ég is tágul a képzelet
Örvénybe sóhajtod mézédes ízedet.
Végtelen remegés rezdül át a légbe
Lobbanásnyi dallam merül feledésbe
Felszakadt tegnapok szaladnak a mába
Én is futok veled a holnapra várva.