Radnai István:
MAGÁNYOS ÓRÁN
még nyílnak pókhálós ablakok
felpeckelt szemem homálya előtt
mint árva hervadt felhős délelőtt
járnak-kelnek formátlan alakok
még tátom a számat lemegy
a falat olykor melegszik az étel
már hűl mint hűtőben az élet
kezem s a lelkem remeg
kerülöm a napot a fényt
mint barlangi félvak lény
ágyamat sután megvetem
ránc éleződik kopár arcomon
lélegezni nyílik ritka alkalom
ajtómat kulcsra a szerelem