Szép gondolatokat forgattam ujjaim között, osztogattam el hosszú-hosszú időn át.
Ezek azonban nem adnak vizet a szomjazó virágoknak.
A magvas gondolatok mellett szándékom kell legyen a vivőhullám, mely kezem által formál zöldellő életet.
Értékmérőm: mekkora rendet vágtam a zűrzavarba.
Utam: a tövisen átgázoltam-e toronyiránt, hogy álmaim perspektívája a horizonton magasodjon.
Igazságom: levágtam-e gyengéim gazát, s másokét; megízleltem-e az igaz ízét a kútban.
Így minden egyes nap, amikor lebukik a nap, megszámlálom kincseim -- vajon milyen szívvel húzom fel álmaim huzatát?
A löktető és szenvedő élet számon kéri értékeim, eredményességem. Vagy kiszítt-e a színes hazugságok aszája?
Bár kevesen kérik számon, a kérdés a szívemben: példámmal világítom-e az utat, járhatóvá téve a homályt másoknak, elérhetővé téve-e mindnyájunknak a szabadságot?
A csak szép gondolatok csábító fények pillangóknak. Cselekedj, s megmutatod, ki vagy.
erdeiviragok