Egy életen át tartó lángolás....
Írta: Csontos Gabriella Dátum: July 13 2010 07:09:03
Cs
Lángoló égből születtem valamikor,
mikor perzselt a Nap, vetített az ég,
kibújtam meleg, védő odúmból,
s kíváncsian néztem a világban szét.
Teljes hír
Egy életen át tartó lángolás....
Lángoló égből születtem valamikor,
mikor perzselt a Nap, vetített az ég,
kibújtam meleg, védő odúmból,
s kíváncsian néztem a világban szét.
Kinyitottam rebbenő pilláimat,
levegővel telt meg a tüdőm,
kitártam kapaszkodó két karomat,
akartam az életet,reszketőn.
Akartam élni s hogy elfogadjanak,
hangommal adtam nekik életjelet,
mosolyommal akartam,hogy akarjanak,
s mindig így akartam élni életemet.
De teltek az évek, s mosolyom
kevés volt, néha hiábavaló...
s gyakran kevés ölelő két karom,
szívemből hiába kiált a szó.
Hiába szakad fel lelkemből
igazi fohász,esdeklő szó...
hiába kiált fel szívemből
a szerelem,mi élő való...
Lángoló égből születtem valamikor,
s e lángolás még mindig kísért...
kibújtam meleg, védő odúmból,
már magam küzdök boldogságomért!
2010.július 12.
/ augusztus20-án születtem... /