Vetítés
Írta: rapista Dátum: July 24 2010 10:06:04
H
menni úszni sodródni ha megtör az öregkor
harminc évesek voltunk akkor
csak te hatvan évvel korábban a kő időtlen
és finom a víz-aprította föveny homok homok
Teljes hír
Radnai István:
VETÍTÉS
milyen is volt az a két régi tenger
most amikor az ember emlékezni nem mer
nem mer emlékezni a régmúlt kísértetei
épphogy élnek nagyanyám a tengeri ladikban
önbizalma hitte hogy az evezőket kezeli
s az elemek rácáfoltak csalóka áramlataikra
s örökkön szélre mely azóta ég-óceánok
habfelhőin táncoltatja hozzád kívánok
menni úszni sodródni ha megtör az öregkor
harminc évesek voltunk akkor
csak te hatvan évvel korábban a kő időtlen
és finom a víz-aprította föveny homok homok
idehívlak mert messzi vagy már tőlem
a binzi partra vittek a nyomok nyomor
mikor csak lift visz le a lépcső helyett
alattad kilencven éves korban tekergett
nyikorgott a korodbéli csigalépcső
mentél botoddal a léptem már csigalépő
hetven múltam rút cipőm csoszog
megállok gondolkodom még én vagyok
*
alig múltam negyven-ötven a vérnyomásom
nyugtatta déli tenger éppoly hideg
mint görcsös lábam s görcsös szokásom
de feléledtem bár nem jött vénusz a habokban
elnehezült de nem rángott a sok ideg
itt is ott is sütött a nap kiméletlen nem volt
de visszatért ifjan sápadtan ázottan a holt
a tenger visszahoz nem éhes visz ha elvihet
nem hitte ő sem vihar idején vakmerő merész
a virtus erősebb nem józanul az ész
fiatal életet dacoló kart esztelen kihívást
ja magam is azt hiszem a halál értem eljön
eltéveszt kikerül helyettem ifjat visz mást
mindig mást amíg pislog bennem a tudat
amíg kitapogatom s leírom az utat
magam vagyok vaksin nézek utánatok már későn