Karmester
Lágyan, tollpehellyel simogatva mámorít a szél bájos lánya.
Szellő száll körülöttem, részegítő hatású a szép lányos bája.
Karmester Ő, zenéjére táncolnak a fák is,
Szembenézve vele táncol a hajkoronám is.
Hunyorgok a láthatatlan kedves előtt,
ahogy tenyerével szárítja könnyes arcom.
Mosolyt csal rá, lelkembe pedig erőt,
hogy küzdjem végig kemény harcom.
Vagy csak sodor tova tudatlanul az utamon?
Támogatva jobbról-balról, ahogy körbetáncol?
Szerelmes szavakat súg a fülembe: - nyugalom,
majd ezt hallhatod a sóhajtva óhajtott lánytól.