Égesd fel! I-II.
Írta: Rawena Dátum: October 14 2007 19:14:22
Nem várok csodát, te se várj,
A puszta, puszta marad, nem nyílik rajta virág.
H
Teljes hír
Égesd fel! I.
Zárd be szíved kis ajtaját,
Melyben a szerelem lakozik.
Falazd be, ne nyisd ki,
Hadd aludja fájdalmas álmát.
Felejtsd el, mi ott bent él,
Dobd el zárjának kulcsát,
Hadd süllyedjen az óceánba,
Véletlenül se lelhess rá.
Ha erre képes vagy, tedd hát,
vagy gyújtsd fel szenvedésed lángját,
Égesd fel, szíved ama kis zugát,
S ne ejts könnyeket, mi eloltja a belenyugvást.
fordulj el, mikor ég a kis szoba,
Fojtsd magadba könnyeid,
Ne kiálts, nem hallaná senki,
Felejtsd el, ne tudja megsenki!
(2007.10.04)
Égesd fel! II.
Égnek a fák, s a fájdalom tava,
Emészti a belenyugvás lángja.
Én csak állok a föld peremén,
Érzelmek nélkül nézem akaratom végbemenetelét.
Hogy is érezhetnék valamit?
Hisz azokat a lángok emésztik.
Akaratomból haldoklik szívem kis szobája,
Volt er?m, merszem,kétségbeesésem, mi felgyújtotta.
Végtelen sivár puszta, mit belenyugvás hagyott,
A fájdalom tava is lassan elt?nik, elapad.
Nem várok csodát, te se várj,
A puszta, puszta marad, nem nyílik rajta virág.
Bezárom újra szívem ama kis zúgát,
Melynek a tenger fenekén megtaláltam kulcsát.
Most magamnál tartom a kis vasdarabot,
Hogy emlékeztessen, mi volt az ajtón túl egykor.