Édes, úgy hatsz rám, mint a drog,
felrepítesz a felhők fölé,
ennél semmisem jobb,
hirtelen belátok a gondolatok mögé.
Elég egy kósza pillantás, egy sóhaj,
elszállok, mint a szó,
a rebbenve tűnő óhaj,
akár önmagába vesző pillangó.
Be kellene téged tiltani, te fiú,
megrészegítesz egyre,
mámortalan a kiút,
úgy tanítanalák egyetlen kegyre.
Vágyom a csókod, mint egy függő,
elég látnom szemed,
mint kifényesített üllő,
melybe már bevéstem a nevem....