A vers
Írta: amazonasz Dátum: October 15 2007 09:30:02
T
Tarka szóruhákban pompázó gondolat
Teljes hír
A vers
Tarka szóruhákban pompázó gondolat,
mely úgy tör fel a mélyb?l, miként forrás fakad.
Széthinti lelkünk fájó sebeit,
az örömkönnyek boldog cseppjeit,
s szívünk rejtett kincseivel dúsan megrakodva,
szárnyaló sasként tör fel a magosba.
Majd egy röpke perc és fáradtan lehull.
Mint arcunkon a mosoly, lassan elcsitul.
Olykor fagyos lehelet, dermedten csikorgó hó,
másszor lágyan cseng? hullámzó, halk muzsikaszó.
Amint féltett titkainkból egy apró darab,
felszakadva lassan a felszín felé halad.
Hogy megfesse a világ szürkül? egét,
és betöltse fénye, minden szegletét.
S hol végigzúdul e szikrázó szópatak,
életre kel t?le sok hervadó gondolat.
Ez hát a vers, szavak gyújtotta láng, mely sistereg,
olykor meg édes méz, mely lelkünk mélyéb?l pereg.
Sándor Gyula 2004. Budapest