Váratlan vendég
Friss ravatalt őriz a lélek,
utazik koporsófedélen.
…
Mestergerendán kopog
motoz a lélek,
szobáról-szobára oson
– remegnek a népek.
Rajta láthatatlan süveg,
léptében, keltében
csörren az üveg;
ablakot, poharat repeszt,
szemet, tekintetet kicselez.
Lebegő árnyként
itt jár a váratlan vendég,
arca fehérebb a hónál
„teste”, omlik, első kakasszónál.