Testem széthulló porhüvely
de lelkemen évszázadok nyoma
Oly rég volt már az eszmélés
s vajon mit hoz jövendők sora?
A végtelen rögös útján bolyongva
rálel-e lelkem lélekpárjára
s ő vajon rám lel-e majd
testetlen létünk örvénylő tengerében,
hol csupasz lelkünk kering védtelen
a múlt fájó emlékeinek
vak igézetében?