Fáradtan nyugtalan vagyok
Nehéz szívemen hideg a bilincs
Szabadulásomhoz hol a kilincs?
Nem mozdulok, nem is tudok
Úgy érzem menekülés nincs
Lelkem, korom sötét börtönben él
Jéggé meredt szívemben fagy és tél
Hol késik a megváltó kincs?
Szép álarc mögül nevetek
Miközben belül minden sajog, fáj
Áhítva mondanám, hogy végre állj
Elfojtom az érzéseket
Marad a bevált színjáték
A lelkem fájón könnyezhet, én nem
Őrjönghet a szívem, én akkor sem
Számon mosoly, bent az árnyék
Bármi legyen, játszani kell
Bármilyen keserűbe harapok
Bárhogy remegek, akárhogy fázok
A fagyos magány átölel
Szemembe, ha bánat ülne
Értenének? A világ kár- örül
Hűvösen, az álarc jól sikerül
Jobb, mint kitörni könnyekbe…