Az Idõvel dacolva
Írta: hipervandor Dátum: August 28 2010 17:19:41
H
hajamba túrva
vénülõ kezeit
felettem nyugtatta
csillogó szemeit
Teljes hír
hajamba túrva
vénülõ kezeit
felettem nyugtatta
csillogó szemeit
az Idõ…
homlokomra
ráncot karcolva
fülembe súgta:
“nevess”
és én könnyeket
nevettem!
sajgó szívemnek
tüzét kioltva
gúnyosan szólta:
“sírj”
és én mosolyokat
sírtam!
magából kikelve
vad dühben forrva
égõn ordította:
“halj meg”
én mégis tovább
éltem!
Én…
nyomorult pára
az Idõvel dacolva
feszülök a létbe
Halálra ítélve!
Miklós Imola
.