Megkövetem a sorsomat...
Írta: gosivali Dátum: October 18 2007 09:49:53
V
ennyit tehettem, Emberek,
csillaggá égtem értetek,
Teljes hír
A sorstól kérni, ha lehet,
én most eléje térdelek,
ha álnokul, önz?n, szertelen'
uralkodott is létemen,
mint a pénzen vett szeret?,
ha túl kevés a drágak?.
Eléje tárom lelkemet,
egész fájdalmas létemet -
szerelmet, halált, könnyeket -
kiterítem, mint sz?nyeget.
Mi voltam, mindent leteszek,
megköszönöm az éveket,
a könnyt?l fényesülteket,
s ha fogvacogva kérhetek:
sötétség helyett fényeket,
napfényt, szivárványt, kék eget,
igaz szerelmet, édeset,
gyermekmosolytól fényeset
p?re lelkemért b?ven adj! -
így követem meg sorsomat.
Ölelés kéne, hit, remény,
tisztán világló égi fény,
hol ezernyi csillag integet,
és egyik majdan én legyek,
ki átszelem a végtelent,
s felh?kre írva üzenek:
ennyit tehettem, Emberek,
csillaggá égtem értetek,
s hogy könny? legyen léptetek,
kiterítettem lelkemet.
(Komáromi János: Kiterítetted cím? versének ihletése nyomán...)
Linkhttps://hangosversek.atw.hu/