Kísértetpalota X. rész: A borospince
Írta: Hullocsillag Dátum: September 09 2010 07:36:29
H
Egy perc volt csupán, s megadta magát az ódon deszka,
Engedett a szúette ajtó alattam,
S korhadó recsegéssel szakadt be az ősöreg fa,
Én pedig a borospincébe zuhantam.
Teljes hír
„...s bort” – ha már említettem, a bor nyújtott mentőkezet,
A konyha s éléskamra szörny-szennye elől,
Mikor talpam alá ért egy csapóajtó-szerkezet,
S halk reccsenést hallottam a talpam felől.
Egy perc volt csupán, s megadta magát az ódon deszka,
Engedett a szúette ajtó alattam,
S korhadó recsegéssel szakadt be az ősöreg fa,
Én pedig a borospincébe zuhantam.
Némi vér még ömlött utánam, mint hűséges kutya
Követett, homlokomon loccsanva széjjel.
Nem volt egyéb fény, csupán egy csonkká haldoklott gyertya,
S a pince sötét volt, és mély, mint az éjjel.
Ám e sötét édes volt, s én boldogan átkaroltam,
Míg bástyákként néztek reám a zord hordók;
Ha csupán néhány pillanatra is, de szabad voltam,
S nevettem – s furcsán nézett rám ettől egy pók,
De aztán továbbállt a hordók árnyában unottan,
S nem maradt más, csak én, a régi bor, s a doh,
Aztán egy kis kővel egy hordócsapot felnyitottam;
A reményre ittam – a szép reményre, oh...