Koldus vallomás
Írta: tenger Dátum: Szeptember 29 2010 15:09:21
MM
"Nekem nem szavak kellenek,
Nem ócska ígéretek halmaza,
Nézz rám! Hogyan élek én?
Mint akinek se Isten, se Haza!"
Teljes hír
Bennem él, minden mozzanat,
Bennem él, az éjszakák nyoma,
Lehajtanám én árva fejemet,
De jaj, nincs mostanság hova!
A rókának kényelmes odúja van,
A madaraknak szív építette fészek,
Csak én kóborlok itt az utcán,
Mint valami megbolondult féreg.
Emberek hátrálnak, ha látnak,
Mosolyt, én soha nem kapok,
Megvetett vagyok én mostanság,
S egy megkeseredett, elhagyott!
Fertőzésnek nyoma rajtam,
Bőrömön ezer meg ezer harapás,
S csak én tudom, milyen érzés az,
Ha testemen, patkánysereg szalad át!
Ti akik fenn tivornyáztok éjeken át,
Ti akik pezsgővel locsoljátok az utat,
Mutassátok meg végre egyszer nekünk,
Hogy ismeritek az irgalmasságot, és az Urat!
Nekem nem szavak kellenek,
Nem ócska ígéretek halmaza,
Nézz rám! Hogyan élek én?
Mint akinek se Isten, se Haza!
Felelet, sehol, de sehol,
Mindenki némán bólogat,
S mondja megalkuvón csendesen,
Na, hagyjuk ezeket a dolgokat!
Arcomon ül a döbbenet,
Ennyi, csak ennyi az élet?
Ország! Közömbösség a neved!
Meneküljön ki erre téved!