ISTENTELEN
Írta: bZsanna Dátum: October 01 2010 10:04:39
Cs
Azt hiszed, szabad vagy,
pedig csak önfejű;
gőgöd konokul kong,
s szíved is keserű.
Teljes hír
ISTENTELEN
Fényes még fenn a Nap,
ajkad dalra fakad,
nyílnak még virágok,
Te mégis magad vagy.
Szíved egy temető,
húsod lassan rohad,
végy kezedbe tükröt,
s lásd meg az arcodat!
Magad vagy a végzet:
Te lettél a mérce, -
nem keresed Arcát,
bolyongsz a sötétbe’.
Azt hiszed, szabad vagy,
pedig csak önfejű;
gőgöd konokul kong,
s szíved is keserű.
Nem félsz ítélettől,
jóságát megveted,
háttal fordulsz felé,
kitéped szívedet...
Lelkiismeretednek
taposod a hangját,
szembe fordulsz Vele,
s köpdösöd az Arcát.
Feszíted keresztre
minden hazugsággal,
mosod kezeidet
közöny Pilátusával..
Vele nem szúrhatsz ki:
magad vágod a fát
alattad - ha gaz vagy -,
ne várj többé csodát!
bZs