A diófa
Írta: iytop Dátum: October 01 2010 17:53:53
H
Már tíz éven keresztül,
Minden évben ősszel,
A diófánk jut eszembe,
Hosszú, pompás ágaival.
Teljes hír
Már tíz éven keresztül,
Minden évben ősszel,
A diófánk jut eszembe,
Hosszú, pompás ágaival.
Szüleim kertjében őrködött...
Árnyékot nyújtva sok időn keresztül és gyümölcsözött.
S ugyanazok a hosszú évek,
A nyarakat juttatják eszembe,
Felvonuló élénk gyermek sereg,
Mely körülötte bolondos kört kergetett.
Az ősz száraz leveleiből koszorúkat csinált...
Ott a gyermekévem pasztell színekből állt.
Hová is tűntek azok az éretlen gyermekek,
Kacagásuk vajon merre lehet?
S az ösvények is üresek,
A gyom úrrá lett,
S házunk kis udvara...
Cseng a kihalt tornácunk visszhangja.
Már rég szétszóródott minden,
Öregek kik árnyékot tartottak nékünk,
Szüleimmel tanácskozni jöttek,
A diófa levedlett levelein lépkedtek...
Jaj, már rég a por eszi őket.
Te jó, gyönyörű Őr,
Emlékeimben legyőzhetetlen maradtál meg nékem,
Annyi sok éven át oltalmaztad,
Szüleimnek, ma romokba dőlt kis házát,
Melyet most megéneklek... koros, éretlen ésszel.