Ezüstfenyők szívében
Írta: tenger Dátum: Október 06 2010 22:06:05
Gy
Ezüstfenyők szívében éltem én,
Szegény gyermekek álma lettem,
Nem kellett más csak egy mosoly,
S máris magamat is koldussá tettem.
Teljes hír
Ezüstfenyők szívében álmodtam
Puha hó födte életem tavaszát,
S én csak kérdeztem magamtól,
A sok lehetőség, vajon hova szállt?
Ezüstfenyők szívében dobogtam,
Dobogtam, s adtam a Reményt,
S azt a bizonyos jézusi tűfokot,
Melyen mind átmennek a tevék!
Ezüstfenyők szívében éltem én,
Szegény gyermekek álma lettem,
Nem kellett más csak egy mosoly,
S máris magamat is koldussá tettem.
Örök mosoly lettem az arcukon,
Szívükben egy örökké élő Remény,
Hogy van még ki e földön képviseli,
A Megváltottságnak, igazságos jelét.
Ezüstfenyők szívében éltem én,
Most már hús- szívekben lüktetek,
S hol a bánatnak kertjét látom,
Ott én örömben élő virágot ültetek.
Ezüstfenyőknek szívében élek én,
Koldusok, és királyok álma vagyok,
De méginkább egy gyermek mosolya,
Melynél nincs szebb, és nagyobb!