őszi kaptár
Írta: bgeza Dátum: Október 07 2010 20:13:54
H

Reszkető kézzel szervírozza önmagát az ősz
ágyam sárgult baldachinján bújva át,
márványló bungalóm legfelső szintjén
sózott föld tétlen urává csüngő szemével kiált.

Teljes hír

Reszkető kézzel szervírozza önmagát az ősz
ágyam sárgult baldachinján bújva át,
márványló bungalóm legfelső szintjén
sózott föld tétlen urává csüngő szemével kiált.

S a szirtjeimre dúsul egyre jobban
fanyar-fehér viaszparókája,
mint egy kaptár melynek mélyén fekszem
lépes trón-tapaszom rajzó búrájában.

Sehonnan rángat ez a síri zsongás.
De királynő kérem csak a szolgáit szülje!
Etetnek, hogy szülj és védenek, hogy itt légy,
s cselédszobák kiadó rétegével építenek körbe.

Mikor álomban kelsz és ébrednél már,
de nem bírsz, úgy hajt most a vágy az égre.
De egy újabb sejt a hájas kasban
zörgő kitin lelkem minden feszülése.

Végül felszakad mindig a deres álom-zubbony.
Enyém a kaptár s az egész kolónia,
enyém a szó, mely rekedt hervadással hullt
s ott van még valahol az avar rongyaiba'.