Kínokkal teli életünk,
mint elnyűtt ruhát, levetünk,
nincs új ruha, a sír hideg,
lelkünk menekül, didereg.
Ha szólítanak, elmegyünk,
még fogkefét sem vihetünk,
nincs fellebbezés, nincs vita,
alváshoz nem kell pizsama.
Puha párnán üres álom,
mind átlépünk e határon,
szelektív hulladék leszünk,
virágos parkban pihenünk.----