Tudja
Írta: Hesse Dátum: October 25 2010 21:49:30
N
Könnyei mégis végigfolynak arcán
Mindenből amit lát s őrá tekint, -
Tudja
Az elmúlás dohos lehelete száll.
Teljes hír
Lezárult ködfátyolában az idő
A hideg csarnok poros ólomajtaját
Bevágja egy őszülő csavargó
Ráköp a betonra és odébbáll
Tizenkettőt kongat most a templom óra
Halk zenéje rég elnémult már
Kopott tányérján a számok mutatói
Nehezen vonszolják előre a berozsdásodott éjszakát
De kannás bort mindig mérnek
A csavargó kialkudja az árát
A söntés csak hajnalban zár
Egy-két pohárral, talán kihúzhatja reggelig
Szeme most is megakad egy képen,
Fiatal nő integet egy hajóról
Közelebb lép és akkor látja
A kép megsárgult, a keret elkorhadt
- Lelke összeszorult -
A földre köp egy pár szó kíséretében
A múlt táncol ráncos emlékein
Közrefogja, húzza, elönti és marja
Nevetve kacag, szívét ostorozza
Sóhajt, s tenyerével eltakarja szemeit
Könnyei mégis végigfolynak arcán
Mindenből amit lát s őrá tekint, -
Tudja
Az elmúlás dohos lehelete száll.