A lovag
Írta: Janek Dátum: October 26 2010 07:39:48
MM
Benned élek és Te kitöltöd lényemet,
ezért vártam Rád hosszú-hosszú éveket,
nincs más út, mely előttem csábítón vezet,
kanyargott sokat, de céljához érkezett.
Teljes hír
Hiszek a szerelemben, zsigeremben él,
erőt ad mindenhez, s a jövőhöz reményt.
Sújthat a sors akár ezer csapással is,
nem érhetnek irigy emberek átkai.
Benned élek és Te kitöltöd lényemet,
ezért vártam Rád hosszú-hosszú éveket,
nincs más út, mely előttem csábítón vezet,
kanyargott sokat, de céljához érkezett.
A Paradicsom kapui lassan nyílnak,
vágyódó karjaid tüzes táncba hívnak,
ropjuk együtt, a lépések izgatottak,
a comb és láb már rég egymásba karoltak.
Csak a lassú mozgás számít, gyönyör benne,
mintha a két test ezer éve ölelne,
kapcsolódnak egymásba szorosan, forrón,
mohón oltja ott szomját adott, kapott csók,
újra, s újra órákon át, pereg a tánc,
a fáradhatatlan éj most torkos, falánk.
Csúcson a hang akad, véget vet zenének,
vízszintben hallgatnak a pilledt szirének,
levezet néhány lépcsőt a simogatás,
harmatos bőrfolyó, szunnyadó mozgatás.
Álomba ringat a mosolygó csöndes szív,
s lelkek hullámhosszán nyugalmat közvetít.
A reggel pihent ölelése megérint,
a vágy lovagja dárdájával felénk int,
győztes rohama időtlen korokon át
tesz királynője fejére kéjkoronát.