Kondolencia
Írta: Sancho Dátum: October 28 2010 11:56:24
MM
Fújj te szél, vidd szavunk a mennybe
Fel, egészen kapuján túlra,
Mindannyian készülődünk
Lassan, oda a fényes útra.
Teljes hír
Érzem közeleg a tél, falevél-szőnyeget terít le a szél,
Várja nagyon, hogy hó takarja be az ősz kopasz ágait.
Hogy mennyi halált hozott arról egy kukkot nem mesél,
Világra szórja majd fehér, hideg halotti vágyait.
Fagyott földben nyugszanak őseim, már nem dideregnek,
Kiáltásukat nem hallani, de suttogásuk ünnepel.
A temető gyertyái, mint lelkek ide-oda libbennek,
S a halotti napon az élő emberek imáikkal tűnnek el.
Sírj anyám, könnyed áztassa
Fiad hantját csendesen,
Én veled sírok, fogom kezed,
Öcsémhez mormolt imánk…
úgy legyen.
Fújj te szél, vidd szavunk a mennybe
Fel, egészen kapuján túlra,
Mindannyian készülődünk
Lassan, oda a fényes útra.
Érzem közeleg a tél, ablakomra hordja levelét a szél,
Jégvirág nyílik rajta, s fehér bimbók lepik ágait.
Gyötrő karácsonyokról, születésnapokról nem mesél,
Dúlt szívek dobbanása ordítja fájó vágyait.
Fagyott földben őseim, sírjukon virág didereg,
Sárgás lánggal, árnyékukkal táncolva ünnepel.
Kanócnyi életük füstje a messzeségbe libbennek,
De sem a mosoly, sem az emlékek nem tűnnek el.
Sírj anyám, könnyed áztassa
Fiad hantját csendesen,
Én veled sírok, fogom kezed,
Öcsémhez mormolt imánk…
úgy legyen,
úgy legyen.