Egy megsebzett ház elégiája
Írta: csontosmarta Dátum: November 14 2010 18:46:44
MM
Üres fészek a torony,
hallgatás ritmusa ketyeg,
s én , a megvénült gyermekarc
régi mosolyom keresem.
Teljes hír
Csak a szél egyensúlyoz
romokba bomlott testemen,
s a sötét üres ölében
meghúzza magát a csend.
Régi lábnyomok hideg
peremén surran az emlék,
a múltba tárt ablakokban
megfáradt fény kereng.
Csapdát állít a komód,
vak sparhelt les a szögleten,
s a visszhangot nyelt zongorán
anyám kísért odabent.
Merre bújkál az idő?
Kényszerszünet a napokon.
Elnémul bennem a kérdés,
a magány oly eleven.
Üres fészek a torony,
hallgatás ritmusa ketyeg,
s én , a megvénült gyermekarc
régi mosolyom keresem.