Most hogy legyen?
Adj jelet!
Ha már elvetted amit lehet,
és kifosztottál,
remélem,
csúszó, mászó létemen
kedvedre szórakoztál!
Ne hallgass most már,
adj jelet,
hogy kölcsönös legyen a tisztelet,
ha már idáig hittelek.
Hát hol van itt a becsület?
A lelkem mint riadt madár
ki fészkébe vissza nem talál,
de viharon keresztül egyre száll,
és mikor végre rátalál
csak dermedt "párjára" lel,
aki többé már nem felel.
***
Ma kicsukom a világ zaját
és süket füleimen át
hallom a csendet.
Valami lopakodva elment.
Elvitte az érzést,
kézen fogta a kísértést,
ölébe kapta,
magával vitte
a görcsösen kapaszkodó vágyat.
Lelkemről letépte ünneplő ruhámat.
Hagyott helyette rongyokat
szétmálló, elfolyó gondokat
örömtelen dolgok teste
rám fonódik minden este.
A sorsom ül velem szembe`
ketten fülelünk a csendre.
Szanaszéjjel könyvlapok.
Ő írta,
én meg olvasok.